Turandot
MVM OperaKaland
Részletek
Ajánló
A kínai hercegnő, Turandot megesküszik, hogy egyetlen férfihez sem megy hozzá – legfeljebb ahhoz, amelyik megfejti három kérdésből álló rejtvényét. Egyszerre feszeget mesei és társadalmi-filozófiai kérdéseket Giacomo Puccini utolsó, befejezetlenül maradt operája. Az OPERA új bemutatóját a koreográfusként ismert Barta Dóra teszi színpadra: nőként a legtitokzatosabb operai női címszerep hordozóanyagát. A mozgás- és fizikai színház izgalmas színpadi nyelvén fogalmazza meg a művet, és a commedia dell’arte felől közelít, ahonnan Carlo Gozzi is merített annak idején: az ő darabja szolgál az opera alapjául. A tánc és mozgás nyelvének elvontsága segít abban, hogy a mű filozófiai tartalma kerüljön a fókuszba, miközben a hatalmi szempont is lényeges, hisz nemcsak Turandot számára keres férjet apja, a császár, hanem ezzel Kína számára is új uralkodót…
Korhatár
Előadások
Bemutató: 2024. november 9.
Cselekmény
I. felvonás
Az újabb kivégzésre érkező tömeg izgatottan és félve hallgatja a Mandarin bejelentését: Turandot, Altoum császár lánya csak annak a nemes vérből származó kérőnek nyújtja kezét, aki meg tudja fejteni az általa feladott három rejtvényt. Ha a kérő vállalja a kihívást, visszaút nincs, a kudarc következménye halál. Most éppen egy perzsa herceget sújt ez az ítélet, a tömeg várja, hogy felkeljen végre a hold, és beteljesedjen az ifjú végzete. A forgatagban egy idős férfit hasztalan próbál támogatni a szolgálólánya, míg nem egy fiatalember siet segítségükre. Ő Kalaf herceg, aki névtelenségbe burkolózva rejtőzködik ellenségei elől; az idős férfi pedig nem más, mint atyja, Timur, a tatárok elűzött fejedelme, akit a hűséges szolgálólány, Liù a száműzetésben sem hagyott el. A herceg kérdésére, hogy kicsoda ő, és miért segíti apját, azt válaszolja, hogy egyszer régen Kalaf rámosolygott, s ezt a pillanatot ő sohasem felejti el. Az égbolton megjelenik a hold, a türelmetlen nép szinte extázisban követeli, hogy kezdődjön végre a kivégzés. Amikor azonban a perzsa herceg színre lép, a tömeget meghatja nemes szomorúsága, és kegyelmet kér számára Turandottól, aki viszont hajthatatlan. A hercegnő láttán Kalaf bejelenti, hogy hajlandó kiállni a próbát. Timur, Liù és a váratlanul megjelenő három miniszter minden érve, hogy hagyjon fel öngyilkos tervével, süket fülekre talál. Kalaf gongütéssel jelzi: készen áll a kihívásra.
II. felvonás
Ping, Pang és Pong, a császár három minisztere Turandot rendre véres, kivégzésekbe torkolló próbái miatt kesereg, remélik, hogy most végre győz a szerelem, és helyreáll a béke, miközben persze készülődnek mindkét eshetőségre: a menyegzőre és a kivégzésre. Felidézik, hányan buktak már el az elmúlt években a próbák során, és hány kivégzést kellett végrehajtatniuk ahelyett, hogy vidéki birtokaikon békében tölthették volna napjaikat. A palotánál gyülekezik a nép, mindenki kíváncsi, helyt áll-e az ismeretlen kérő. Turandot hercegnő azt állítja, hogy az ősanyján esett gyalázat miatt büntet minden férfit, és a császár után ő is felszólítja nyilvánosan az új kérőt, hogy ne kísértse a sorsot, és lépjen vissza. Kalaf azonban rendíthetetlen, és végül mindenki meglepetésére a hercegnő mindhárom kérdésére helyes választ ad. A nép ünnepel, de Turandot kétségbeesik, és könyörög apjának, hogy ne kényszerítse hozzá az ismeretlenhez. Kalaf alkut ajánl, ő csak egyetlen rejtvényt ad fel: ha napfelkelte előtt a hercegnő kitalálja a nevét, fejét önszántából fogja a hóhér bárdja alá hajtani.
szünet
III. felvonás
Ezen az éjszakán senki sem alhat a városban: Turandot kiadja, hogy aki nem tesz meg mindent azért, hogy kiderüljön az idegen herceg neve, az halál fia. Kalaf mindaddig magabiztosan áll ellen minden kísértésnek, amíg meg nem jelennek az őrök, és Turandot már Timurt és Liùt is kínhalállal fenyegeti. A szolgálólány elmondja, hogy ő az egyetlen, aki tudja az ismeretlen herceg nevét, majd a kínzás hatására inkább feláldozza magát, hogy Kalaf, akit ő is régóta szeret, életben maradjon. A hercegnő értetlenül szemléli, hogyan képes valaki ilyen áldozatot hozni a szerelemért, Kalaf kegyetlenséggel vádolja, majd mégis önmaga fedi fel a nevét, sorsát Turandot kezébe helyezve. Reggel ismét összegyűlik mindenki, a hercegnő pedig az egész udvar, a császár és a nép előtt kimondja az ismeretlen szót, a herceg nevét: Szeretet.
Média
Operakalauz
Bevezetés
A meglágyított női kőszív meseszerű története szimbolikus traumaelbeszélés. Az operának szenzációhajhász életrajzi kódfejtése is van: ezek szerint a darab az örökké féltékeny, hárpia feleség és a megrágalmazott, majd halálba kergetett szűz szobalány történetének tükre lenne. A zene Puccini zsenijének valamennyi markáns jegyét magán viseli, s teljesen jogosak azok a nézetek is, melyek főműként tekintenek a darabra. A zeneszerző mozgalmas, monumentális jeleneteket hangol össze az intimitás csodálatosan megindító képeivel, a kórust folyamatos drámai tényezővé, katalizátorrá teszi (ezt már a hóhérkórus frenetikus, dinamizáló ereje és a holdkórus szuggesztivitása is jól példázza az első felvonásból), és nem hangzáskulisszaként kezeli, egyéni, meglepő hangszíneket kever ki. A zene váratlansága és látnoki modernizmusa ráadásul szinte természetes fejleményként sarjad ki, ahogy az érzelmek és a feszültség adagolásának lélektana is unikálisan koncentrált, s még az olyan közjátékszerű mozzanatok is, mint pl. a három miniszter jelenete, utolérhetetlen zenei és szerkezeti bravúrok.
Az opera a mitikus családi múlt terhével traumatizált, szinte a kéjes perverzitásig kegyetlen Turandot helyett Liù szerelmi drámájának hat, noha ő csak ellenpont, az átváltozás szükséges komponense, a demonstrátor, akinek életébe kerül a szerelem, s aki egyetlen mosoly emlékétől fűtve vállalja az elviselhetetlent. A „Tu che di gel sei cinta” intenzitását talán az is elősegítette, hogy előbb volt meg a zene, s a szöveget utólag maga Puccini írta. Ez a spontán zenei sarjadás sosem tudott eléggé racionalizálódni. Turandot különféle rendezői szélsőségek között mozoghat, lehet traumatizált áldozat, akit Kalaf szinte öntudatlan terapeutaként gyógyít ki, és lehet szadista, ultrafeminista kéjgyilkos is, aki Kalaf hatására megcsömörlik önmagától. „In questa reggia” kezdetű áriája, akárcsak Kalaf emblematikus „Non piangere, Liù”, illetve „Nessun dorma” kezdetű áriája, valamint a „Principessa di morte” kettős a mindenkori operairodalom alapvető slágerei közé tartozik.
Csehy Zoltán (Opera138)
Nessun dorma
„Elolvastam a Turandotot, azt hiszem, nem szabad elvetni ezt a témát.” 1920 márciusában, miután gondosan áttanulmányozta Gozzi gróf XVIII. századi darabját, Puccini ezzel a nem kimondottan sziklaszilárd, de azért elégségesen határozott állásfoglalással indította útjára utolsó operájának munkálatait. Ezt követően úgy járt el, mint mindahány korábbi esetben: hol fellelkesült, hol meg elégedetlenkedett, s persze rendszerint többet és mást várt a librettistáitól. Ha úgy érezte szükségét, szinte kézi vezérlést alkalmazott, mint amikor ilyesféle címszavas sémát adott munkatársai kezébe: „Belép Turandot, a próbatételek után ideges. Kis jelenet, amely azzal a fenyegetéssel végződik: senki se aludjon Pekingben. Tenor románc. Nincs vacsora, helyette jelenet, amelyben a három maszké a vezető szerep. Ajánlatokat tesznek, ital, nők, esdekelnek, könyörögnek Kalafnak, hogy beszéljen. De ő nem: elveszítem Turandotot. Azután tőrökkel fenyegetik az életét.”Végül persze sok minden másként alakult a harmadik felvonásban a körvonalazódó „Nessun dorma” körül: például a nyugtalan címszereplőnek nincsen nyitójelenete. S ami valósággal sorsszerű – és jószerint előre eldöntötte a Turandot kultikus helyét: Puccini már nem tudta befejezni e felvonást. Az utolsó Puccini-opera posztumusz és a harmadik felvonás közepén megszakított bemutatója a Scalában – Toscanini szavaival és a nézőtéri könnyek áradatával – a népszerű zenetörténet egyik nagy és megható legendája.
A Turandot emellett persze egy sor más tényezőnek is köszönheti kitüntetett helyét az olasz operarepertoárban, az operaénekesi vágyak között és éppígy a köztudatban. Például a fentebb említett diadalmas tenoráriának, amely valójában már jóval Pavarotti, illetve a Három Tenor oly értékes hozzájárulása előtt is az énekesi becsvágy és a hallgatói kéjes gyönyörűség (egyik) netovábbjának számított. Hiába, a győzelem szavát magas H-n világgá kiáltani: ez Puccininak már a Toscában is nagyon bejött! Aztán persze itt van ez a különös, mondhatni atipikus címszerep, hiszen a jégszívű császárleány megszólalására egészen a második felvonás közepéig várnunk kell, ám az ott felhangzó egyetlen Turandot-ária még extrém megerőltetésével együtt is rendkívüli tömegvonzást gyakorol a szopránokra. „Azt hiszem, ez az ária ott a magasban, a lépcsősor tetején nem hat majd rosszul” – írta Puccini 1923 tavaszán, s mint megannyi más zenés színpadi számítása, úgy ez is hibátlanul bevált.
László Ferenc (Opera138)
A rendező gondolatai
A mű zenei befejezése lett a rendezői elmélkedésem kezdete. Köztudott, hogy Puccini nagyszabású remekművének megalkotása közben halt meg. A fatális helyzetű Turandotot a világ operaszínpadain kétféle zenei zárással játsszák. Gyakrabban Franco Alfano és ritkábban Luciano Berio változatával. Puccini halálának 100. évfordulója alkalmából a Magyar Állami Operaház Turandotjában mindkét verzió megtekinthető volt, így külön-külön mindkét finálé színpadra került. A kínai hercegnő mesebeli története Berio által befejezve új perspektívát kínál. A cinikusabb 21. századba kalauzol el bennünket, egy pszichológiailag következetesebb és korszerűbb értelmezést megkívánva, ahol a szerelem puszta ténye többször is idézőjelbe kerülhet.
A magát elérhetetlennek és hatalmasnak tartó hercegnő háta mögött létrejövő szövetség, az abból fakadó veszteség és dráma, a címszereplő jellemváltozása, az öldökléséből fakadó lelkiismeretfurdalással való szembenézés által. Manipuláció. Hatalomvágy. Hatalomszerzés. Szerelem. Szerelmi vágy. Szerelemtettetés. Ezek azok a motívumok, melyek köré Puccini Turandot című operája Berio zenei zárásával épül. Úgy vélem, Altoum császár nem egy hatalma végstádiumát élő, rövidesen leköszönő uralkodó, Turandot pedig nem csupán egy vérengző kedvű császári örökösnő. Itt komoly nagyhatalmi játszma folyik, melyben a címszereplő is csak egy tudtán kívüli báb, Kalaf pedig titokban összejátszik a birodalom jövőjéről nagyon is határozott elképzelésekkel rendelkező császárral. Mondhatjuk, hogy Turandot itt a „rossz zsaru”, akinek a segítségével úgy tudja a császár likvidálni, a számára ellenszenves utódjelölteket a lánya házasságának ürügyén megvalósuló vérengzés és lefejezések közepette, hogy a trón tiszta marad, s őt nem tartják véreskezű uralkodónak.
Turandot idővel felismeri, hogy milyen szerepbe kényszerítették. Összeroppan. Majd némi reményt is lát, hogy ki tud börtönéből törni, ám nagy tanulság számára, hogy Kalaf sem különbözik apjától. Bár a daliás, vonzó és uralkodásra is rátermett férfi érzelmileg megingatja... A szerelem pedig csak egy múlékony érzés, mely ráadásul a kiszemelt férfi számára csupán eszköz a célja eléréséhez, vagyis a hatalom megszerzéséhez. Ez talán a megszokottnál egy kevésbé romantikus felfogás, amit azonban remekül támogat a Luciano Berio által komponált új finálé, amely szintén nem az önfeledt happy endet festi meg, hanem egy jóval kritikusabb és maibb végkicsengéssel értelmezi a történetet. Mindezt úgy teszi, hogy végig alázatosan szolgálja az eredeti Puccini-féle színházi szándékot.
Barta Dóra