Rómeó és Júlia
Részletek
Ajánló
„Van egy régi keletű, ám kissé cinikus színházi vélekedés, amely úgy szól: ha semmi sem jut eszedbe, végy elő egy Shakespeare-darabot.” A balett koreográfusa, Seregi László fogalmazott így a bemutató idején, ám az egyik leghíresebb magyar balett-klasszikus alaposan rácáfolt erre az önironikus mondatra. Seregi vállaltan Zeffirelli-ihletettségű, látványos, színpompás balettje alapjaiban reformálta meg a hagyományos történetmesélő táncjátékot, vérbő reneszánsz történetet álmodott színpadra, amely a remekbe formált szituációk, a festői kulisszák mellett eleven emberi tartalmával, az apró rezdülések iránti figyelemmel nyerte meg a hazai és külföldi nézőket egyaránt. Csillogása azóta sem fakult meg, népszerűsége, sikere évtizedek óta töretlen.
Korhatár
Előadások
Bemutató: 1985. május 25.
Cselekmény
I. felvonás
Shakespeare korában vagyunk. A londoni Globe színház színészei a Rómeó és Júlia – talán első – előadására készülnek. A nézők lelkesen tódulnak be a színházba, majd az elsötétülő színen fokozatosan kirajzolódik a veronai piactér reggeli képe.
A piac benépesül. A Capulet- és Montague-ház rokonsága és szolgálói között verekedés tör ki. Hamar előkerülnek a kardok, a fegyveres összecsapásban többen meghalnak, az öldöklésnek Verona hercege vet véget.
A Capulet-ház konyhájában nagy a készülődés az esti bálra. Júlia dajkájával játszik. A méltóságteljes Capuletné ajándékkal kedveskedik lányának és közben rádöbbenti arra, hogy már nem kisgyermek.
Mulatságra érkeznek a vendégek a Capulet-családhoz. Rómeó, Mercutio és Benvolio is be szeretnének surranni a bálba, azonban baljóslatú jelenés részesei lesznek: Mab, a boszorkánykirálynő hívja táncba őket. A bálban Rómeó és Júlia első pillantásra egymásba szeretnek. Júlia megismeri Parist, kijelölt vőlegényét, akinek közeledését elutasítóan fogadja. Tybalt felismeri a hívatlan vendégeket, éktelen haragra gerjed, de a ház ura, Capulet lecsillapítja. Mercutio mókázása nemhogy enyhítené Tybalt dühét, még jobban sérti önérzetét. A mulatság végén a vendégek távoznak, Rómeó pedig bemászik a ház elcsendesedett kertjébe, ahol megpillantja az erkélyen ábrándozó Júliát. A két fiatal boldogan talál egymásra.
II. felvonás
Verona főterén ünnepi sokadalom: Mária-körmenet, mutatványosok, vidáman szórakozó tömeg. Júlia dadája „elegánsan” érkezik fiatal úrnője üzenetével. Rómeó követi a Dadát Lőrinc barát kápolnájába, ahol a pap összeadja a két szerelmest.
A piactéren Tybalt Mercutiót keresi, viszonozni szeretné az előző esti tréfát. Kölcsönös sértegetés és gúnyolódás után kardot rántanak.
A mestervívó Tybalt halálosan megsebesíti a végig bohóckodó Mercutiót. Ő még haldoklása közben is színészkedik, de utolsó pillanataiban mindkét családot megátkozza. Rómeó nem tud uralkodni magán barátja elvesztése miatt, ezért dühében megöli Tybaltot. Rómeót – akire a gyilkosság miatt a Herceg száműző ítélete vár – barátai elmenekítik.
III. felvonás
Rómeó ideiglenes menedékre talál Lőrinc barát kápolnájában, ahová Júlia hívóüzenete is megérkezik.
Nászéjszakájuk után Rómeónak menekülnie kell a törvény elől, így magára hagyja feleségét.
Júlia ellenszegül szülei akaratának, nem akar Parishoz menni. Nem marad más választása, Lőrinc baráttól kér segítséget.
A szerzetes azt ajánlja Júliának, hogy igya meg a tetszhalottá tévő szert, amitől a kellő pillanatban majd fel fog ébredni. Lőrinc barát szerint ez az egyetlen járható út.
Szobájába visszatérve Júlia látszólag beleegyezik a Parisszal kötendő házasságba. Magára maradva megissza a mérget, így reggelre virradóra családja élettelenül találja ágyában.
Temetési menet kíséri Júliát utolsó útjára, a Capulet-kriptába. A szülőket és a Dadát megtörte a bánat. A gyászolók távozása után érkezik Rómeó, aki halottnak gondolja szerelmét, így nem lát más kiutat, és öngyilkosságba menekül bánatában. Lőrinc barát akkor érkezik, amikor Júlia éppen ébredezik. A pap rájön, hogy elkésett, így legalább Júliát megpróbálja megmenteni, de ő – halott férjét meglátva – szintén a halálba menekül, leszúrja magát.
A kripta kozmikus térré tágul, a csillagfényben felemelkedik a ravatal, és Rómeók és Júliák sokasága táncolja körül a halott szerelmeseket.
A Globe színházban teljes egyetértésben felvonulnak Shakespeare színészei Rómeóval és Júliával együtt, jelezvén, hogy előadásuknak vége van.
Média
Balettkalauz
Seregi László balettje
Négy évtizeddel ezelőtt, 1985. május 25-én mutatta be a Magyar Állami Operaház a Seregi László által koreografált Rómeó és Júlia című balettet. Az elmúlt évtizedek alatt nemzedékek táncolták el a szerepeket és nemzedékek nőttek fel az előadásokon. Mi lehet ennek a töretlen sikernek az oka? Felületesen vizsgálva elintézhetnénk a választ annyival, hogy a történet önmagában is siker, a zene és a tánc „csak” ráadás. A kérdés viszont ennél sokkal összetettebb. Az egyik legfontosabb tényező a zene. Prokofjev stílusának egyéni jegyei talán ebben a zenében mutatkoznak meg leginkább. A mélyen drámai jeleneteket – mintegy feloldásként – át- meg átszövik a lírai témák. A zene tökéletesen követi a Shakespeare-dráma történetének folyamát, de egyénien fennkölt és fanyar tolmácsolásban.
Babits szerint Shakespeare legfőbb értékei „a szóval való jellemzés, a leírások pazar természetbűvölete, a miliőteremtés epikai biztonsága”. Azonban a tánc a drámából maradéktalanul csak az érzelmeket, a drámai mondanivalót és a karaktereket tudja közvetíteni. Így a zene mellett szükség van a megfelelő színpadi környezet megteremtésére, amelyben elmerülve a néző el tudja képzelni, hogy Veronában jár, részese lesz a történetnek. Forray Gábor díszletei jól szolgálják ezt a célt. Atmoszférateremtő az a néhány stilizált ablak, torony és terembelső, ami megjelenik a színpadon. A jelmezek Vágó Nelly munkái, akinek talán ez az egyik legsikerültebb műve. A jelmeztervező Seregi elképzeléséhez igazodva alkotta meg remekeit, amelyek a reneszánsz sokszínűségét fejezik ki. Minden ruha egyedien zseniális, legyen az Verona hercegének öltözete vagy egy szolgálólány szakadozott ingválla. Így a színes jelmezek és a szürkés háttér harmonikus környezetet nyújtanak ahhoz, hogy három órára elfelejthessük gondjainkat és belefeledkezzünk az előadásba. Kezdődjön tehát a történet!
Amit Seregi László művel: az maga a táncszínház, amely minden rendelkezésre álló újat felhasznál anélkül, hogy elvetné a hagyományokat. Igénye és elképzelései szerint szabja át a zenei sorrendet, módosítja a cselekményt, azonban alkotása nem öncélú. Azért születik a mű, hogy a közönséget gyönyörködtesse, nem pedig azért, hogy a koreográfusról szóljon. „A Szépségre esküdtem fel, a Szépség koldusa, a Szeretet sóvárgója vagyok” – mondta egyszer a Mester. A másik óriási előnye a műnek, és általában a Seregi-alkotásoknak, hogy nagyon emberközeliek. Sereginél nemcsak az a cél, hogy valakinek például csodálatos diagonális tour sorozatot koreografáljon, hanem legyenek olyan életteli (hihető) pillanatai is a darabban, amelyekre a néző még évek múlva is emlékszik. Megkapó, amikor Júlia ábrándos tekintettel simul az oszlophoz a bálon, vagy Rómeó szerelmes keresztvetése a templomban és a búcsú-pas de deux emberi kínlódása. Pont ezek hiányoznak a külföldi változatokból, amelyek sokkal közelebb állnak a tiszta, neoklasszikus tánchoz. Éppen ezek az emberközeli elemek adják nemzeti tánckultúránk egyéni jellegét.
Seregi László Rómeó és Júliája olyan érzelmekről, értékekről szól a klasszikus balett nyelvén, amelyek a mai világból lassan kivesznek, vagy torzult formában vannak jelen. Hús-vér embereket állít színpadra, akik vállalják önmagukat, tetteiket és érzelmeiket. Óriási lehetőség ez a balett a nyíltszívű emberek számára, hogy át tudják élni azokat az érzéseket, amelyeknek korunk nem kedvez, hogy lélekben gazdagabban térjenek haza. Ha rabul ejti őket Shakespeare és Seregi színháza néhány órára, akkor már megérte az előadás.
Gara Márk